1. részhez:  Sziasztok! Sokat ihleteltem és hát itt a végeredmény:
2.részhez: Sziasztok! Tudom, hogy nagyon-nagyon régen irtam. Csak hát kifogytam az ihletekből,meg hát az iskola is nagyon nehéz. Ajánlom figyelmetekbe a Ha maradnék filmet és a Csillagainkban a hibát. Könyvbe is! Én a rabjuk lettem!

3.részhez: Nagyon hosszú lett, de remélem tetszik nektek így végre ennyi idő után. 
Jó szórakozást a könyv részhez!

4.részhez: Megint egy hosszú rész! :) Én imádom ezt a részt is. Az előző rész és ez  a személyes kedvencem bevallom. Eddig 256 oldal.

---

December 22. Hétfő

Délután kettő van. Még nem ebédeltem, mivel 12-kor keltek fel. Itt ülök és írom a naplómat. Egyszer, csak amikor kinézek, hogy kinyissam az ablakot szellőztetni ott áll előtte Krisz. Kinézek, erre elkezd nekem szavalni.

 Mikor mellettem vagy:
Az életem olyan színes,
Mikor mellettem vagy akkor vagyok ám igazán vicces,
Jobb a kedvem jön az ihlet.
Amikor rád gondolok, írok egy verset,
El nem tudom mondani, hogy mennyire boldoggá teszel,
Az életem te vagy és te is leszel!
Az életem nélküled színtelen lenne,
És boldoggá akarlak tenni ezért érzésemet leírtam egy vers-ben!

- Na, gyere be! - kiáltom le neki.
- Jól van. - lesuhanok, a lépcsőkön kinyitom az ajtót, megölelem, és beljebb megyünk.  
- Kész az ebéd!- kiállt anyu. 
- Megyünk! - ordítok vissza. Nincs mit tenni, nálunk ilyen a kommunikáció.

Leülünk, az asztalhoz elfogyasztjuk az ebédet és felmegyünk a szobába. Levetem magam az ágyamra. Krisz pedig leül a forgószékembe. 

- Nem kaptam ma csókot. - mondja és közben cuki cicás szomorú vigyorát villantja csakis nekem. 
- Ma megyek a csajokkal vásárolni. - mondom komolyan.
- Jó... - és még mindig olyan fejet vág. Ha jól megnézzük akkor látszódnak a borostái. Frissen borotválva éljen! Oda megyek és bele ülök az ölébe úgy, hogy lássam az arcát.
- Hűűű... Sajnos erről más lemaradtam. - mondtam aztán megfogtam az állát és megcsókoltam. Aztán elemeltem az egyik kezem és beletúrtam a hajába. A másik kezem pedig bevándorolta az egész felső testét.
- Mennem kell-nyögtem be két őrületes csók között.

- Tudom. - válaszolt. Közelebb húzott magához és a csókolt tovább. Aztán észrevettem, hogy a keze most nem a derekamon van. Lassan abbahagyta a csókolást, de ááá... Beleharapott az ajkamba. Lassan átölelt. Én meg belefúrtam a fejem a vállába. Aztán Krisz olyan hangott hallatott, amiről rájöttem,hogy ő meg belém fújta az orrát. Elengedtem és gyorsan levettetem a pulcsim és felvettem egy másikat. 

- Undorító vagy!- köhögöm, mert annyira nevetek, hogy egy értelmes szó nem jön ki a torkomon. 
- Na gyere elmegyek veled odáig,hogy vásárolás után ne kelljen egyedül jönnöd haza jó? 
- Ühümm - hümmögöm.

*30 perccel később*

Sziasztok!- rohannak felém a csajok.

- Hali- köszönünk Krisszel egyszerre. Erre ő megszorította a kezem.
- Na jó csajok én itt hagyom nektek Rebit. Majd hívj, ha végeztetek. - Azzal nyomunk egy gyors csóknak kezdődött hosszú csókot. És elengedi a kezem és mi meg elindulunk.

Mindent megvettünk. Én megvettem anyunak a H&M-ben a legszebb pulcsit és egy karkötőt. Mamának vettem egy könyvet, és egy hó gömböt. Papának vettem egy Focilabdát ami karácsonyfa módjára van feldíszítve és egy koronát amire rávan írva,hogy a legjobb nagypapa a világon. És ezek mellé még neki is vettem egy hó gömböt. Apunak két filmet vettem. Krisztiánnak vettem egy kék pulcsit, piros sapit meg egy gitárpengető készletet,meg egy filmet. Plusz mivel annyira aranyos volt ezért vettem egy fekete-fehér karkötőt, amiből kettő volt. Az eggyikre az volt ráírva, hogy I love a másikra meg annyi, hogy You és ott virított mellette egy szív. Vettem magamnak egy pulcsit, amire rá van írva, hogy Okay? Okay?. Aztán vettem még karácsonyi gyertákat fürdéshez. A csajokkal vettünk közösen mindenki egy bokaláncot és mivel mind ugyanolyan ezért ez olyan barátság izének számít. A sok cuccal aztán beültünk a mekibe és beszélgettünk mindenről és akkor szóba kerültek a pasik.

 - Nektek meg vannak még a pasijaitok?- kérdezem. Ezt igy visszagondolva nagyon törni magyar - osan mondtam.

- Meg. Mindenkinek. És veled most mivan? - kérdezi Kitty.
- Semmi sincs. Krisszel járok most, Imit pedig barátként szeretem. Miért? - kérdem.
- Csak azért, mert nem tudtuk, hogy....- kezdte Daisey .
- Hogy hogy reagálod le...- folytatta Kath.
- Hogy Iminek újra barátnője van-böki ki végre Kitty, kissé szégyenlősen. Fél, hogy most a.) vagy leharapom a fejét. b.) most leüvöltöm c.) Mind a kettő. d.) Felállok, és itt hagyom őket. Nos ezek után gyorsan vége lett a hangulatnak. Megmondtam nekik, hogy nem érdekel Imi és ők meg csak Ühömmöztek. Kifizettük a kaját és elköszöntünk és  elmentek. Krisz a KFC-be  van. tehát végzett. Ő is. Lemegyek. Leülök elé és nézem, ahogy a 15 csirke szárnyat eszik meg. 1 kis krumplival meg 1 salival. 

- Kész vagy?- kérdezi enyhén undin, mert beleragadt egy kis darab a fogába.
- Kész. - mondom.
- Csók? - kérdezi csodálkozva.
- Addig, nem amíg meg nem törülöd az arcod és amíg nem öblögetsz.

Haza mentünk. Ő segített hazacipekedni. Előbb leszálltam a buszról és bementem a sok csomaggal.

Minden esetre nem tudtam ellenállni és csak megcsókoltam. Retkesen, kajásan,zsírosan. És tudod mit? Jó volt.

 

December 24. Szerda

 Kedves Naplóm!

Ma van karácsony és borzasztóan boldog vagyok. Én is mint minden normális gyerek reggel felkeltem és már rohantam is le. A fa alatti ajándékok a kedvenceim. Nem az ajándékok, hanem az izgulás az izgatottság és az öröm az arcokon. Semmire nem cserélném el. Szóval lerohantam a lépcsőn és kitárt karokkal futottam a reggeli felé. Leültem és csak faltam. Nálunk amerikai palacsinta ilyenkor a reggeli nekem Nutellával. Már mindenki fent volt. Nem csoda. 10:40 volt. Én és a koránkelések. És ezért a család többi tagjára is rábíztam,hogy csak is akkor bonthatják ki az ajándékukat, ha én méltóztatok felkelni. Gyorsan megettem a reggelit és kinéztem az ablakon. Fehér táj rajzolódott ki előttem. És a fehér tájba egy kis fekete-fehér macska. Kormi! Mosolyra húztam a szám. Aztán elfutottam mindenkinek szólni,hogy felkeltem. Igen, pizsibe! Mindenki a fa alá gyűlt és kibontottuk az ajikat. Én kaptam anyutól két könyvet. Ha maradnék és Hová tűntél? Istenem! Imádom! Mamától kaptam egy uj naplót és egy olyan párnát amin a család van és kaptam. Papától meg egy 2l - es Colát és egy Nachoest. Hát igen,mindenki tudja mire van szükségem. Ők is örültek. Fogat mostam és ugortam is vissza az ágyba a Laptophoz. Skype! Krisztián pont fent volt és abban a percben fel is hívott. 

- Szia, életem! - köszöntött kócosan és csodák csodájára (nem is tagadhatnánk le egymást) pizsibe.
- Szia! - köszöntem mosolygósan.
- Na, miket kaptál? - Gyorsan elhadartam és rákérdeztem.
- Te? 
- Egy könyvet. És anyutól kaptam egy felvilágosító órát. Hát ciki volt!
- Milyen könyvet? Matekot?
- Dehogy!- köhögte fuldokolva a nevetéstől.
- És tesóidtól? - kérdezem.
- Várj! Most már kibonthatod az ajid! - Mert ugye eddig a kezembe volt. Az én ajim tőle nálam. Az övé tőlem nála. 
- Bontsuk ki egyszerre! 
- Oké. 1-2-3 és most!- Egyszerre estünk neki a csomagolópapír kibontásának és óriási nevetésbe törtünk ki.
- Ez csodás! Egy kék pulcsi és egy piros sapi! És de jó ez a karkötő! Köszi Bebi csodás vagy!
- Ááá, dehogy! Azok csak az apróságok! Nézd meg jobban!
- Ez mi? 
- Ez kérlek szépen egy jegy.
- De ez a kedvenc előadóm koncertemre szól. De Rebi! Ez....- kezdte sajnálóan,panaszosan!
- Csak köszönd meg!
- Köszönöm.
- És ezek? Egy mozijegy? 
- A-a. Két mozijegy. A....
- Úristen a One Directionra!
- Pontosan!
- Jaj de imádlak!
- Én is téged. De nézd tovább!
- Egy bögre? 
- Fordítsd meg! 
- Ne!!! Ezen te vagy! 
- De! Olvasd, el mi van fölé írva!
- Kis nyíl az orrom felé: Ő az enyém! Nagyon jó vagy! Köszike!

Bejövő hívás: Imi.

- Mennem kell! Hiv. Imi! Pusszancs! 
- Szia szerelmem!

Felveszem.

- Szia Imiii!!! - ordítom bele, úgy ahogy a tehetségkutatókba a továbbjutók neveit szokták. 
- Szia, Bebi! Hogy aludtál?
- Jól, köszönöm.  Te?
- Én is. Na, akarod tudni mit kapsz?
- Ühüm. Én is mutatom a tiéd jó?
- Ok.
- Szóval... dobpergés.... Itt az ajid! 
- Rebi! Basszus! De hát ez egy deszka! 
- Pontosan!
- Úristen, kösz!
- Szívesen.
 - Hát akkor én evvel el tűnök melletted: One Direction DVD....
- Dehogy! Nagyon szuper!
- És..... 2 db....
- Mondd csak!
- Mekis kupom!
- Te hülye vagy - röhögöm bele a képébe!

- Dehogy is! 1 db jegy neked még arra a bandára amire Krisz akart menni. Tudom, hogy te is bírod őket, csak nem telt csak 1-re. Erre felmutatott egy Skillet jegyet!

- Imádom! Köszi! - óriási Víííí-zás és tapsolás közepette elfogadtam. 
- Na megyek nézek filmet ok? 
- Okis! Én is nemsokára megyek ebédelni!- mondom!
- De hát még csak 11:20 van. 
- Igen, tudom....
- Mikor keltél?
- 10: 30 körül.
- Na akkor csodás ebédet drágám! 
- Köszönöm uram.

És mindketten a nevetéstől fuldokolva kinyomtuk a Skype-ot.

 

 

December 25. Csütörtök

Reggel kikeltem az ágyból és felhívtam Skypon Imit. 
- Szia! –mondta
- Szia! Mit csinálsz ma? - kérdezem.
- Semmit. Mi ez a nagy érdeklődés Rebi? - kérdezte.
- Átmehetek? - kérdeztem.
- Hogy, hogy nem Krisznél vagy? 
- Attól még, hogy járunk, nem kell mindig együtt lennünk! - mondom.
- Mégis.
- Jól van, na. Szóval csak visszaolvasgattam szeptembertől az évem és rájöttem, hogy hiányzol.
- Vagyis az Október 10-ei döntésedet módosítod?
- Nem. Na jó beszéljük meg nálad ezt jó?
- Jó. Itt várlak.
- Okis. Indulok.

Felkaptam egy fehér pólót és egy fekete cica nacit, kabátot és kesztyűt,sapit, sálat, kardigánt és cipőt és suhantam is ki az ajtón.

- Szia! - köszönt Imi.
- Szia megint!- köszöntem.

Bementünk a szobájába. Kék a fala, egy kis könyvespolccal, sok filmmel, egy laptoppal és egy íróasztallal, ami fölött parafatábla van tele a képeinkkel. 

- Szóval folytatva a beszélgetést pontosan mit is érzel irántunk? - kérdezi.
- Hívjuk ide Kriszt is jó? Szeretném, ha ő is tudná. - mondom.
- Nyugalom már úton van. Hívtam. Valahogy éreztem, hogy nélküle nem válaszolsz. 

Felnevettem. Levetettem magam az ágyába és hátradőltem.

- Tudod Rebeka, annyit változtál szeptember óta.
- Miben?
- Gyönyörűbb vagy. És mintha már magad is kezdenéd ezt kapizsgálni.
- Pedig nem. És még miben?
- Nem tudom. Nem az vagy aki a baleset előtt. 
- Tudom. Nagyon megváltoztam a baleset óta és ezen szeretnék változtatni. Ezért lenne jó, ha már megérkezne a Krisz.

Erre kopogtak. Imi kinyitotta az ajtót és tádám Krisz.

- Jó hogy jössz! - mondom.
- Mi az már semmi, szia meg csók nincs? - kérdezi jogosan.
- Most nincs. Fontos megbeszélni valónk van. Egy csomó.
- Na jó essünk neki. - mondta Krisz. Imi meg bólintott.
- Szóval srácok nagyon sok kérdés merült fel bennem ma reggel. Az egyik, hogy Krisz tudja e azt ami a múltkor közöttünk történt Imi?
- Mi történt köztetek Imi? –kérdezte Krisz állva és dühösen.
- Krisz, nyugodj le és ülj le. És közlöm veletek, hogy aki a másikat bántani meri az engem bánt. - mondtam, hisz tudtam, ha ezt mondom, akkor abbahagyják, hisz engem nem tudnának bántani. Szóval Krisz le is ült. Imi válaszolt.
- Csókolóztunk.
- Rebi! 
- Krisz! Megmagyarázom! Azért hívtam össze ezt a tanácsot.
- Hallgatlak akkor.  - mondta Krisz. 
-  Nos Október 3-án emlékszel, hogy hogy láttalak meg? 
- Imi karjaiban voltál tisztán emlékszem. 
- Pontosan. A baleset óta- mondtam erre a fiúk összenéztek.
- Kellene tudnom valamit még arról a napról? 
- Legyek őszinte? - kérdezi Krisz.
- Igen. Légyszi legyetek őszinték velem, mert másképp semminek nincs értelme. 

Krisz az ágyon törökülésbe és Imi mellette ugyanúgy törökülésbe így eléjük ültem szintén törökülésbe. 

- Szóval mondd Krisz mit nem tudok
- Szóval, aznap amikor kómába estél csak úgy jutathattam be a kórházba, ha megvágom magam. Aztán amikor megláttalak összezuhantam belülről. Ketten voltunk folyton nálad. Hogy őszinte legyek utáltalak-mondta és Imire nézett. 
- Én se kedveltelek túlságosan.
- Nos, Imi miután megkérdezte, hogy mi lesz, ha te nem kelsz fel? Akkor tényleg belegondoltam. És ezért, hogy biztosra menjek szerelmet vallottam neked, hogy még mielőtt elmész, tudd, miért kéne visszajönnöd.  
- Aznap éjjel én is szerelmet vallottam neked. - vallotta be Imi. 
- És miután felkeltél és mondtad, hogy emlékszel rám egy pillanatra azt hittem, hogy engem választottál, de amikor közölted velem, hogy a bátyád vagyok majdnem összeestem. Hiába volt. - gondoltam. Aztán Imit szeretted és eldöntöttem, hogyha őt szereted, akkor jó. A lényeg, hogy boldog légy. 
- Értem. És irtó aranyos hogy ilyet tettetek értem fiúk. 
- Tudod milyen borzasztó volt téged úgy látni? - mondta Imi.
- Már bocs,de úgy néztél ki mint egy csontváz.
- Semmiség. Szóval még valami, amit el szeretnétek mondani nekem?

- Első pillanatban beléd zúgtam. És ez a pillanat tart most is, hiába van neked ott a Krisz. És én, tényleg féltelek. - mondja Imi.
- Bár Imi karjaiba láttalak meg, azért az első pillanatba beléd estem. És szeretlek.
- Kíváncsiak vagytok mit éreztem én akkor és mit érzek most? - kérdezem.
- Igen. - mondja Imi.
- Imi amikor megláttalak még nem zúgtam beléd, csak amikor elkezdtünk beszélgetni. Akkor beléd estem. Most meg ugyanúgy szerelmes vagyok beléd, mint akkor. 
- Krisz, amikor megláttalak Imi karjaiban rögtön beléd estem, aztán elkezdtünk beszélgetni és még jobban.  És még most is szeretlek.  Én azt szeretném elmondani, hogy Októberben Imi döntésre kötelezett. Választanom kellet közted és közted- mutattam rájuk. És én Kriszt választottam azon egyszerű okból, mert a szívem nála jobban vert. De attól még Imit is szerettem. És a baleset előtti napon pont rólatok gondolkoztam és azért lett a baleset. Belegondoltam a csókodba Imi és elolvadtam és haragudtam magamra, amiért otthagytalak viszont Kriszt szerettem. Aztán belegondoltam, hogy ő hogy csókolhat és az ölelésére és elgondolkoztam, hogy ha mind a ketten szeretnétek, akkor vajon kit választanák és arra jutottam, hogy nem tudom. És íme, itt vagyunk. Ugye nem haragszotok?
- És most akkor melyikünkkel szeretnél járni? - kérdezi Krisz.
- Veled. Ez nem kérdés. Csak azért hívtam össze a tanácsot, hogy elmondjam, hogy bár Krisszel járok, beléd is szerelmes vagyok. És Krisz kérlek, ne sértődj meg, ha ezt mondom, de nem fog nekem az menni, hogy soha ne csókoljam meg Imit többet. Szóval szeretlek, de ne haragudj, ha megcsókolom őt párszor. Hidd el, hogy téged szeretlek jobban, csak tudod őt is. Úristen! Borzasztó ember vagyok-mondtam és elkezdtem sírni. - Olyan vagyok, mint egy kisbaba. Nem tudom eldönteni melyiket, szeretem. Annyira utálom magam emiatt. - mondtam zokogva.
- Nem haragszok drágám, csak azért nem a legjobb érzés ezt így tudni.
- Tudom. - mondtam még mindig zokogva.
- Mostantól megkérdezünk, hogy kit szeretnél magad mellé az adott pillanatba jó? - mondja Krisz.
- Srácok, úgy utálom, hogy ezt teszem veletek, csak egyszerűen képtelen vagyok dönteni. - mondtam majd hatalmasat ütöttem az ágyba.
- Rebi! Nagyon utáljuk, hogy így látunk téged. Nyugi... Nem hagyunk itt. Ssss.. Nyugalom. 
- De nem tudok lenyugodni. - zokogtam üvöltve.
- Pedig le kéne életem! Ez így nem lesz jó! Tönkremész! - kiabált Krisz. sóhajtott egyet, beletúrt a hajába és megkérdezte nyugodtan, pedig látszott rajta, hogy tiszta ideg és legszívesebben magához ölelne és csitítgatna, majd álomba ringatna a csókjaival. Vett még egy nagy levegőt majd reménykedve és aggódva rám nézett. Még mindig zokogtam.

- Kinek a karját kéred most védelmezőül?- kérdezte nyugodtan. Még mindig zokogtam bár most már levegőt se kaptam. Ezért csak mutogatni tudtam. Rámutattam Imire. Krisz szemében düh lett aztán rám nézett és bólintott. Odamásztam Imihez és hagytam, hogy átöleljen. Én is átöleltem. Csittitgatott és jobbra-ballra dülöngélt velem együtt és Bólintott. És Krisz elkezdett énekelni. A Strongot. Imi továbbra dülöngélt velem és meglepő módon ő is elkezdett énekelni. De egyszer-kétszer abba hagyta és beszélt halkan. Minden rendben lesz. Nem haragszunk. És nyugi nem hagyunk magadra emiatt és ő sem fog szakítani veled. Nem szeretünk ettől függetlenül kevésbé. Tudod? Még mindig szerelmesek vagyunk beléd Rebi! És  mikorra már kicsit alábbhagyott a zokogásom ezt súgta: Most kicsit átadlak Krisznek jó? Csak kimegyek, vízért ne aggódj, visszajövök hozzád, és ha szeretnéd, akkor visszabújhatsz hozzám jó? - mondja. Bólintok. Imi némán bólint és leveszi rólam a kezét és otthagy. Kimegy. Odamászok Kriszhez és kérdőn nézek rá. Bólint. Odabújok hozzá. Átölel. Ne haragudj! - mondom szipogva. 
- Rebekah dehogy haragszom csak nagyon rossz tudni, hogy őt is szereted. De erről nem tehetsz életem. Nem fogok ezért veled szakítani, nem hagylak el Bebi soha. Hátradöntöm és ráfekszek a mellkasára. Megcsókolom mohón. Először nem tudja, mit reagáljon aztán hagyta magát. Majd újra a mellkasának dőltem. És bejött Imi. Először neki is düh volt a szemében. Majd odaadta a poharat nekem és Krisznek és ő is elvette a sajátját a tálcáról és mindhárman megittuk és letettük. Ő is lefeküdt az ágyra és kinyújtotta a kezét. Krisz mellkasának feküdtem háttal. Imi közelebb jött és így megtudtam fogni a kezét amit annyi idő után újra megfoghattam. Boldogan felnevettem és éreztem, ahogy a két fiú kicsit megfeszül.

- Fiúk annyira borzasztóan sajnálom a helyzetet. - mondtam majd mindkettőjük kezén szorítottam egy kicsit. - Tudom, hogy nehéz lesz megszoknotok egymást.
- Az, hogy ő is ugyanúgy ölelhet, mint én az még furcsa, de megpróbálom megszokni. - mondta Imi. 
- Hogy ugyanúgy megcsókolhat téged, az még fura, de a kedvedért megpróbálom elviselnie-mondta Krisz is.

- Mi a másik téma Bebi? - kérdezi Imi. 
- A farsang. Mit tudjátok keringő lett és a párom a kérdés. - mondom.
- Kit szeretnél? - kérdezi Krisz. 
- Veled szeretnék táncolni keringőt, de Imivel szeretnék moderntáncot táncolni, ha nem gond. 

Elengedtem a kezüket és felültem, majd felálltam.

- Imi v....--mondtam.
- Jesusom! - mondta Krisz majd gyorsan elkapott. 

Az ölébe vett és az ágyra rakott. Ketten is fölém hajoltam, majd Imi megszólalt, mert Krisz még mindig sokkban volt. 

- Rebi! Mikor ettél utoljára? - kérdezte aggódóan.
- Tegnap. – mondtam kábán.
- Tegnap mikor és mit? Hmm? Emlékszel rá? - kérdezte.
- Persze. Chipset ettem. És azt hiszem valamikor este. - mondom.
- Jó. Akkor nem a miatt van. Mikor ittál? - kérdezte Krisz.
- Most az előbb hisz láttad- majd újra elájultam. 

Majd újra felkeltem. És öklendezni kezdtem. Imi gyorsan az ölébe vett és szaladt velem a mosdóba. Gyorsan letérdeltem és hánytam, de próbáltam a hajammal is kezdeni valamit,de nem ment. Krisz gyorsan hátrafogtam nekem és fogta végig. Majd lehúztam a vécét és próbáltam felállni Imi nem engedett. Újra a karjába vett és visszacipelt az ágyhoz. Hozott nekem kekszet és vizet és addig kettesbe maradtam Krisszel. Ő meg megpuszilta a homlokom és addigra visszajött Imi.

- Jesszus Bebi! Lázas vagy!- mondta.

Gyorsan beraktak az ágyba és megitatták velem a vizet. Mind a ketten lefeküdtek. Én még Krisz mellkasára feküdtem. (Ő ezt elégedettséggel nyugtázta)

- Bebi! - mondta Krisz. - Nem teheted ezt velünk. Se magaddal. Nézd meg mit tettél magaddal. 
- Ne őt szidd! - mondja Imi.
- De őt szidom, mert ő sírta magát hányásig és most nézz rá. Lázas. Jesszus isten Rebekah! - mondta majd megbicsaklott a hangja.

- Nincs semmi baj. Jól vagyok. - nyöszörögtem. 
- Nagyon megijesztettél. - mondta Imi.
- Jól vagyok. - ismételtem meg.

Krisz megint vett egy mély levegőt majd kifújta és vett még egy levegőt és elmondta:

- Aludnod kell. Hogy szeretnél aludni? Kit kérsz?- mondta. 
- Mindkettőtöket. - mondtam.
- Csak vegyetek körül jó? - mondtam, majd elaludtam. Abba a tudatba, hogy figyelnek rám. 

December 25. Csütörtök később

Puha ágyba fekszem.  Síkitok. A srácok berohannak és megfogják a kezem és felébresztenek.

- Bebi.... Mi a baj? - kérdezi Krisz.
- Semmi. Csak rosszat álmodtam. - mondom.
- Mit álmodtál?- kérdezi Imi.
- Krisz elhagytál az álmomba én korházba kerültem és ugyanúgy komába estem csak most már egyikőtök se volt. - mondtam.
- Nos... Szeretnél valamit, vagy alszol tovább? - kérdezi.

Lassan odacsúszok hozzá és belesúgom a fülébe, hogy fel kéne hívni anyut. És még azt kérdezem meg tőle, hogy az ő szülei tudják-e hogy itt van.

- Én már felhívtam anyud és az enyém is tudja, hogy itt vagyok. 
- Még valamit? - kérdezi Imi.
- Semmit. Viszont nagyon fáj a hátam. - mondom az igazat.
- Menjünk akkor vissza  kivizsgálásra, mert a múltkor a gördeszkásnál arra estél Rebi lehet amiatt van minden. - mondja Imi.
- Jó. 

Az úton egyik fiú kezét se fogtam. A korházba elkérték az adatokat és bementem egy orvoshoz egyedül.

- Hogy vagy Rebekah? - kérdezte az orvos.
- Fáj a hátam és lázas vagyok. És hányingerem is van. Szóval voltam, már jobban is.
- Nos, ezek nem jó hírek. Hánytál ma? - kérdezi.
- Igen. És el is ájultam.
- Ezek komoly dolgok. Nem lehet, hogy esetleg...? - kérdezi.
- Nem.
- Biztos nem? - kérdezi.
- Biztos. - mondom.

Megvizsgált és azt mondta, hogy semmi komoly. Csak ne hajtsam magam ennyire. Hazakísért Krisz, Imi egyből haza ment.

- Köszi, hogy nem hagysz egyedül. - mondtam Krisznek.
- Csupán nem értelek. Hogy lehet 2 srácba szerelmesnek lenni?
- Krisz! - mondtam majd a szívemhez raktam a kezét. 
- Ezt érzem, amikor veled vagyok. - mondtam majd felnéztem rá.
- Látod? - mondtam. Majd lábujjhegyre álltam és megcsókoltam. 
- Szeretlek őrületesen- mondta a végén.
- Én is szeretlek Krisz... Nagyon szeretlek!

December 31. Vasárnap

Ma reggel indul anya wellneszezni mamáékkal és enyém lesz a lakás! :) 

Krisz és Imi 6-ra jönnek. Addig kéne vásárolni és főzni is meg díszíteni. Hajajjj... 

Elmentem a Tescoba és vettem energiaitalokat és mivel otthon már van pezsgő ezért azt nem. Vettem chipset, kekszet, csokit, Colát, virslit és 3 dudát + 2 ördögszarvat magamnak pedig egy kalapot. Vettem csillámszórót és olyat, amivel a házat díszíteni szokták. És mentem is haza a sok cuccal a hidegbe.

Gyorsan ledobtam az asztalra és beraktam a virslit a hűtőbe, a Colával együtt. És elkezdtem felrakni a díszeket. Egy ide, oda. Aztán cseréltem egy terítőt és kiraktam pár tartókába chipset. Kiraktam az energia italokat. Majd berohantam a szobába. Átnéztem. Felraktam ide is pár olyan izét és rohantam fürödni. 3-óra volt. 1és fél órát fürödtem majd visszavettem a ruháim és mindent még egyszer átnéztem. És tadám 5 óra lett. Kikészítettem a pezsgőket és a poharakat. Rendet dobáltam a szobába és felvettem a ruhámat és kisminkeltem magam, begöndörítettem a hajam és már 6 óra is lett.

Bekapcsoltam a Vivára és már csöngettek is. 
- Jövök! - ordítottam ki. 
- Szia! De szép vagy! - mondta Krisz és megcsókolt. 
- Bejöhetek? - kérdezte.
- Ühüm...  - mondtam és becsuktam az ajtót. 
- Minden OK volt tegnap otthon? - kérdeztem.
- Persze. Apa ordítozott velem. Azért, mert idézem: ,, Azt a lányt annyira kevésszer hozod ide'' én meg visszaordítottam, neki, hogy mit csodálkozik? Én szeretem azt a lányt és azért nem hozom ide! Erre megpofozott. Sebastian és Harry átmennek egy haverunkhoz szilveszterezni. Tom (az ikertesója) buliba ment, Peter pedig anyuval maradt inkább. 

- Úristen Krisz! - mondom.
- Semmiség! Tényleg! - mondja.
- És anyukád.... ? - kérdezem.
- Nem, nem terhes. Még rosszabb a helyzet. Apa azt mondta, hogy ha az egyik fia bemutatja neki a
barátnőjét és ő helyesnek találja, akkor békén hagy minket.

- Krisz! Ez egyszerű! Elmegyek én! - mondtam.
- Az lenne, ha engedélyezném, de nem fogom.
- De.... - mondom.
- Majd megbeszéljük máskor jó? Most nem ez a legalkalmasabb pillanat. Amúgy Imi az ajtóba. -mondja.

Kinyitom, és tényleg ott van. 

- Szió! - mondom és átölelem. És megpuszilom az arcát. 
- Gyere be! - mondom.
- Hali Krisz! - mondja.

Leült a székre ő is és kibontott egy energia italt és meghúzta. Krisz is kibontott egyet. Én is nyúltam volna érte, de nem engedték.

- Neked nem kéne. - mondta Krisz.
- Miért is? - kérdezem.
- Borzasztó, de egyetértek Krisszel nem kéne neked az. - mondja Imi.
- Fiúk! Megkérdezhetem, hogy miért nem ihatok én energia italt? - mondom.
- Nem szeretnénk, hogy bajod legyen Beka ennyi az egész - mondja Imi
- Nem lesz bajom egy ilyentől. - mondom és mind a ketten nagy kutyaszemekkel néznek rám.
- Jó! Rendben! Feladom! De nem mennénk be a szobámba? - kérdezem.
- De. Persze. Akartam is volna javasolni. - mondja Krisz.
- Úgy is régen jártam ott. - mondja Imi.

Bementünk. Imi rögtön a könyvespolcomhoz ment és végignézte.Krisz az íróasztalomnál állt és a képeket nézegette. Van ott rólunk kép, van róla kép, Imiről kép a lányokról kép, de inkább róluk. Van olyan kép amiről lehajtottam valakit és így lettek csak egyedül. Krisz mosolygott és az ágyhoz ment. Megnézte a posztereket. Igazából a falamon egy One Direction szám van. A4-es lapokból nagyban ki van rakva ez: And You Me Make Storng! Is it so wrong?  

- Imi! - mondja. Imi hátrafordul és odamegy.
- Aranyos. - mondja Imi. Azzal lehajol, és az ágyamból kivesz 3 plüsst. Az egyik Brumi a másik egy maci amire az ő képe van ragasztva a másikra pedig Krisz képe. 
- Ezek mik? - kérdezték fuldokolva a nevetéstől.
- Ezek az én maciijaim. Ha szomorú vagyok, akkor az Imi macit szorítom magamhoz, ha pedig egyedül érzem magam, akkor a Krisz macit. 
- És ha fáradt vagy? - kérdezi Krisz.
- Akkor Imi és Krisz macit is. –mondom komolyan.
- Hát te biztosan bolond vagy Rebi! - mondja Imi fuldokolva a nevetéstől.
- Nekem tetszik. Aranyos ötlet. - mondja Krisz.
- Kösz. - mondom.
- Viszont! - mondom. - Mindkettőtöknek hoztam ördögszarvat szóval vegyétek fel! - mondom. Felvették. Krisz megnézte a könyvespolcomat és bólintott.
- Mi van egy könyves polcba, ami ennyire fontos? - kérdezem.
- Innen tudják a fiúk eldönteni, hogy mit érez a lány. - mondja Imi.
- Mi? - kérdezem.
- A te könyvespolcodon van: Ha maradnék, Hová tűntél? , Csillagainkban a Hiba, Egy Új élet és Kéz a kézben, Akkor szakítsunk, Késtél és Vigyázz rám angyal, Csitt Csitt könyvek. - mondja Krisz.
- És? - kérdezem.
- Innen lehet tudni, hogy szerelmes vagy. A könyvcímek már megmondják.
- ÁÁáá! - mondom. - Van kedvetek társasozni? - kérdezem. 
- A-a. - mondja Krisz, majd húz egyet az energia italból.
- Akkor? - kérdezem.
- Felelsz vagy Mersz! - mondja Imi. 
- Jó. - mondom. Krisz kimegy és 2 tál chipsel tér vissza. Törökülésbe leülünk a földre és megpörgetünk egy üveget. Rám mutat a kupak és Imire a másik vége.
- Jó. Rebi! Felelsz vagy Mersz! - kérdezi Imi.
- Merek.-mondom.
- Oké. Vegyél le egy könyvet és olvasd fel belőle találomra egy részt. Lekaptam az Angyalsorsot és elkezdtem olvasni.

- Amikor SMS-t kapok Cristiantől, ráeszmélek, hogy egy ideje eszembe sem jutott. Annyira lekötött az ide-oda futkosás Tuckerrel, hogy még a látomásom se jelent meg. Ezen a héten szinte megfeledkeztem az angyalvérűségemről, hétköznapi lánnyá változtam, aki élvezte az abszolút közönséges nyarát. Ez nagyon szép, de most furdal a lelkiismeret, mert a rendeltetésemre kellene koncentrálnom.
Az SMS így szól:

Jártál már olyan helyen, amit elvileg imádnod kellet volna, de egyfolytában hazavágyódtál? 
Titokzatos. És ahogy Christiannál már megszokhattam, nem tudom, mit válaszoljak. - olvasom fel hangosan.

- Hoppá Krisz! Benne vagy a könyvbe, amit olvasott! - mondja Imi. - Amúgy miről szól?
- A lánynak a sráccal van a rendeltetése, aki ugyanolyan, mint ő, de beleszeret egy másik srácba Tuckerbe amikor nem kéne. És igazából Christiant is szereti.
- Kamuzol. - mondja. 
- Miért kamuznék? - mondom.
- Mert ez tök igaz ránk.
- Tudom. - mondom, majd lesütöm a szemem
- Jó! Folytassuk!- mondja Krisz.

Én kérdeztem Krisztől. Felelt.

- Melyik film az amelyiken sírtál? 
- Mármint a nevetéstől? - kérdezi.

- Nem! - mondom.
- Akkor a Ha maradnék. 
- Miért? -kérdezem.
- A filmbe Adam úgy keltette fel Miát, hogy elmondta neki, hogy mennyire szereti. Ez ihletett engem a dalolásba.
- Aha. - mondom.
Aztán Krisznek mertem.
- Táncolj el egy számot. 
- És ebben mi a durva? - kérdezem.
- Azzal kell kimenned az udvarra és csókolózni a hidegbe,akinek jobban bejött a táncod. 
- És 2 kérdés. Ez miért durva? És hogyan vegyem észre, hogy melykőtöknek tetszik jobban? -kérdezem. 

- Annak 10 percet kint kell lennie a hidegbe. De persze te bejöhetsz a csókolózás után. És hidd el tudni fogod, hogy melyikünknek jön be jobban. 

Becky G- Showerjére táncoltam. A két srácot leültettem az ágyra. És kimentem. Bekapcsolták és bejöttem az énekre (ugyanúgy). Megálltam komolyan és elkezdtem mozgatni a csípőm. Majd a hu-ra egyet oldalra raktam. Majd elkezdtem táncolni. És énekeltem is. A lalati-ra ugrottam és utána csak táncolgattam. Semmi komoly. Csak bohóckodtam. 

Imivel mentem ki.

- Nagyon szép vagy. - mondta kint. 
- Szerintem meg nagyon hideg van. - mondtam. Lekapta a pulcsiját és rám adta. 
- Köszi - suttogtam.  Majd megölelt és megcsókolt. Hosszan. Amikor abbahagytam Krisz az ajtóban állt.
- Jól van. Bebi és most gyere ide! - mondta. Odamentem és bementünk. És Krisz átfogta a vállam és elkezdett puszilgatni. És mivel átlátszó ajtónk van ezért Imi mindent látott. 

- Miért csinálod mindezt? -mondom.
- Majd elmondom.

10 perc múlva beengedtük Imit és visszamentünk a szobámba.

- Ez miért volt jó? - kérdezte vacogva. 
- Bebi! Add vissza neki a pulcsiját. - mondta. Én meg engedelmeskedtem és ő már vissza is kapta. 
- Azért volt ez jó, mert így megtudtuk, hogy ki a gyenge láncszem.  – mondta
- Mi? - kérdezi Imi.
- Az iskolában Bebi  csak 1 sráccal lehet. És ha mondjuk, velem lenne, akkor te ilyen esetekben elesnél.
- És ha velem lenne ott? - kérdezi Imi.
- Akkor én érzelemmentesen nézném, mármint kívülről ez látszanak-mondja.

Tovább felelsz vagy merszresztünk egy csomó időt. Krisz és Imi 2 energia italt is megittak fejenként és én meg vedelhettem Colát. Csodás! De mondjuk, ha nem néztek ide akkor megengedték, hogy 1-2 kortyot igyak az övéjükből. Aztán néztünk egy horrort. És én az ölükbe ültem. Fél órát Kriszébe (azért annyit, mert zsibbadt a lába) és utána felet Imiébe. Egy 2 órás filmet néztünk. De igazából, amikor épp nem az ő ölükbe ültem akkor nézték az időt, hogy mikor fogok megint hozzájuk kerülni. Megettünk minden chipset. Hamar telt az idő. 10 óra lett. Elkezdtünk 1 perc és nyerszezni.

Nekem kellet Kriszbe csukott szemmel tolnom a csokit és Imi annyira nevettet, hogy majdnem összecsuklott. A fiúk fekvőtámasz versenyeztek, amit Imi nyert. Aztán nekem kellet összehasonlítanom a kocka hasukat (?). És igen, abban Krisz nyert. Játszottunk evő versenyt. Ivó versenyt Colával. Az evőversenyt Imi az ivót pedig én nyertem. Aztán karaokéztunk, amit Krisz nyert természetesen. Én Kattnis dalát énekelgettem, Imi a Vége számot. Krisz meg a Strongot. Felvettem. Aztán héliumot szívtunk és úgy szavaltunk. Nagyon vicces lett. Azt is felvettem. Aztán készítettünk pár képet, táncoltunk. 

- Miért nem keringőzünk? -vágta be Imi.
- Tőlem. - néztem rájuk.
- De hogy? - kérdezte Krisz.
- Veled kezd, és amikor körbesétál akkor átadod nekem. - mondta Imi
- Jó. - mondtuk.

Christina Perri- A thousand Years-ére táncoltunk.

Lassan lépkedtem Krisz felé. Majd táncoltunk. Imi ott állt mellette. Olyan érzés volt Krisszel táncolni, mintha az istenek lábát fogtam volna ki vele. Aztán a pörgésnél átkerültem Imihez. Vele inkább gyorsabban mentem. Ő hozta a kalandot. Aztán megint átkerültem Imihez. Vele nagyon lassan mentem. 

11:40-kor kikapcsoltuk a zenét és még egyszer közösen elénekeltük a Strongot.  Ittam megint az energiaitalukból és felvettük a cipőt és úgy mentünk vissza a szobámba, hogy rögtön tudjunk menni ki. Imin és Kriszen egész végig rajta volt az ördög szarv. Rajtam meg a kalap.  Beálltunk a Tv elé. Krisz a balomon, Imi a jobbomon. Krisz a kezét a hátamon nyugtatta. Imi pedig a derekamon. Aztán megjelent az óra. Csendben végig álltuk az egészet a himnusz után egyszerre puszilt arcon mindkettő. Krisz megsütötte a virslit, addig Imi kibontotta a pezsgőt és töltött nekünk. Koccintottunk és megittuk és megettük a virslit is gyorsan. Felkaptam a kabátom és a három dudával a kezembe mentem ki az udvarba. A srácok rögtön utánam jöttek. Kezükbe adtam a dudát, Imi pedig cserébe a sapiját rám és Krisz pedig a kardigánját. És dudálva végig néztük a tüzijátokot , majd megfogtam a kezüket és úgy néztük tovább. Amikor vége lett bementünk és mindenki felhívta az anyuját, újévet kívánni. Krisznek kicsit több idő kellet, mert a tesóit is felhívta. Szóval türelmesen megvártunk. Aztán eldöntöttük, hogy még táncolunk egy kicsit és olyan fél 2-körül elmentem fürödni. Aztán a két srác is fürdött és felvettük a pizsit és meg néztük a Ha Maradnékot.  

- Még nem is csókoltál meg ebben az évben! - mondta Krisz és nagy kutyaszemekkel nézett rám. 
- Engem se. - mondta Imi is.
- Fiúk!!  - mondtam.
- Hogy csókolsz meg minket? Sorrend? - kérdezte Imi.
- Először is téged és nem egymás előtt titeket. - mondom.
- Akkor hogy? - kérdezi Krisz.
- Kint. - mondom.

Felrángatom Imit és kimegyek vele. Ő amúgy egy száll alsóba van. Ahogy Krisz is. Jesszus!  

- Hogy hogy én? - mondja. 
- Téged láttalak meg először az előző évben, emlékszel? - mondom.
- Ja... Igen! - mondta. Aztán lábujjhegyre álltam és megcsókoltam. Ő pedig annyiban segített, hogy azt mondta, hogy álljak a cipőjére nyugodtan.  Hosszan csókoltam. Már tényleg elfelejtettem milyen érzés is az ő ajkai által csókoltatva lenni. És mondom: csodás. Bizsergetős. Abbahagytuk, majd megöleltem. 

- szeretlek- súgtam a mellkasába.
- Én is szeretlek. - mondom. 

Bementünk és Krisszel is kimentem. 

Gyorsan csókoltuk egymást. Ő felemelt és a konyhaasztalra ültetett, hogy ne kelljen lábujjhegyre állnom. 

- Tudnod kell valamit- mondom
- Mondd. - mondja.
- Ha majd 18 leszek, vagy több azt szeretném, ha ott lennél az esküvőmön.
- Iminek is ezt mondtad? - kérdezi.
- Nem. 

Bementünk és aztán belezuhantunk az ágyba és egyből elaludtunk. Örök rejtély marad, hogy hogy tudnak ennyi energia ital után ilyen hamar elaludni. Én, aki egy két kortyot ivott csak hosszú idő után tudtam elaludni. Addig is csodás volt a látvány. 

Oldal: 51.-60.részig
Egy lány története és csajos oldal - © 2008 - 2024 - girls-life.hupont.hu

Az, hogy weboldal ingyen annyit jelent, hogy minden ingyenes és korlátlan: weboldal ingyen.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat