1.rész: Itt a rész ami összezavar.
2.rész: 
3.rész: Itt a kövi rész! Ha címet adnék ennek a résznek akkor a rész címe: A beszélgetések lennek.
6.rész: Demi Lovato- Let it Go

 

---

 

Október 03. Hétfő

Ez az a nap, amit soha nem felejtek el. SOHA! Ez a nap megzavart. Nagyon. Minden érzésemet.

 Az elejétől! Reggel, amikor felkeltem, valahogy éreztem, hogy ez a nap más lesz, mint a többi, de mitől? Ja, igen! Mától kezdve lesznek ott a fiúk mindig! :) Végreee!! Felvettem a ruhámat:

És elindultam a suliba deszkával. Na, jó tudom az összeállítás furcsa, de nekem tetszik! Fekete csillogó smink volt rajtam, ez a ruha, fekete csipkés harisnya és tornacsuka persze mindezt gördeszkával. A sulihoz érve megláttam Imit. Futottam felé és csókkal köszöntöttük egymást így kora reggel. Aztán felemelt és megpörgetett, majd váratlanul a nyakába emelt aztán megindultunk befelé. A deszkánkat beraktam a szekrényébe, mert megbeszéltük, hogy nála lesz a kaja(popcorn,csokik,chipsek)és a piák(cola,cola,cola minden mennyiségben, na és az energia italok. Nálam pedig a tancuccok.Ha valaki kinyitja, egy lány szekrényét akkor általában azt látja,hogy szivecskés,rózsaszín és mindenféle rúzs és smink megtalálható benne,de nálam ez teljesen más. Nálam rágók vannak,közös képek Imivel és a Fall Out Boy képei. A szekrényem pedig teljesen fekete. Vannak nálam tancuccok,épp rágók,falra ragasztott rágók, és ami meglepő,de nálam még grafitty is van. Tudni illik Imi imád grafittyzni. A szekrényembe van graffityzve az Imi+Rebi Örökre! <3 és a Szeretlek Rebi!(Imi) is! Ezeket mind fehér-el. Irtó jól néz ki. Becsuktam a szekrényem ajtaját és meglátom, hogy ott jön egy srác teljesen feketébe. Ki esik a szemem! Ne!! Ő ki? Hozzánk jár? Vajon hogy hívják és eddig miért nem vettem észre?Aztán Imi hátulról átölelt és a srácra nézett aki megállt előttünk és Imi megszólalt:

-  Szia! Én Imi vagyok, ő pedig- bólintott le rám- a barátnőm Rebekah.És te ki vagy?
-  Sziasztok! Én Krisztián vagyok. - Krisztián! Tehát így hívják! - Ti 10. b-sek vagytok?
-  Ühüm...- mondtam mèg mindig megbabonázva,hogy hogy lehet valaki ilyen helyes?
-  Akkor el tudnátok vezetni oda? - Hát persze! Akkorát dobbant a szívem, hogy szerintem Imi meg is érezte, mert mèg mindig engem ölelt!
- Pe.... - kezdtem el mondani, de Imi közbeszólt.
- Nem!
- Nyugi! Nem kell neked is velünk jönni.
- De... - mondta Imi elcsukló hangon, de addigra már távol jártunk. Nem tudom miért tettem. Nem tudom miért tettem ezt vele. Nem lett volna szabad.

* Imi szemszöge*

Jött az a srác és Rebi úgy nézett rá és akkorákat dobbant a szíve,hogy alig bírtam ki,hogy ne szorítsak még egyet rajta. Aztán a srác kivetette a hálóját, a barátnőmre. Az én barátnőmre! És nevetett vele!

 

Bevezettem a terembe. Mivel nem válaszoltam, ezért megszólalt:

- Hát, köszi és bocsi, hogy rád haragítottam a barátod.
- Ja, amúgy ő nem ilyen. Nem tudom mi ütött belé!
- Milyen órával kezdünk?

- Tényleg! Nem tudom!
-  Hogy lehet, hogy nem tudod, hogy milyen óránk lesz, ha te vezettél ide is? -mondta tök komolyan, de azért èrezni lehetett a hangjából, hogy ő is viccesnek találja a helyzetet. Aztán meghallottuk, hogy becsöngettek és futni kezdtünk. De félúton vettük csak észre, hogy még most se tudjuk, hogy hova tartunk, szóval elővettem az órarendem és megnéztem. Aztán nevetve be kopogtunk a terembe ahova eredetileg is mennünk kellet volna és mèg mindig nevetve elnézést kértünk a tanártól aztán a tanár tök komolyan köpködve megszólalt: Jó most az egyszer elfogadom, de többször ne forduljon elő!

Megint kitört belőlük a nevetés ismét. Aztán Rebekah leült állva Imi rosszalló pillantásait. De szegény Rebekah nem tehetett erről, hisz szerelmes lett. Egész nap a fiúval volt és élvezte a társaságàt. Este egy Rózsát kapott egy levéllel Holnap a szekrényednél találkozzunk 8-kor!

 

Október 04.Kedd

Reggel Rebekah feltette a szokásos sminkjét és a zsebébe csúsztatta  a levelet. Megette a reggelijét és el is indult. Soha nem érek oda! – gondolta. Amikor oda ért felpattintotta a deszkáját és vett egy nagy levegőt és elindult.

Meglátta Imit és sietősen egy csókot nyomott az ajkaira és futott a szekrényére aztán megállt ott és kinyitotta a szekrényét és a benne lévő holmikat nézegette. Aztán megjelent valaki. Megint Imi. És Rebekahnak át futott rajta a szeme. Egyszer csak megszólalt.

- Mit csinálsz? - mondta.
- Jujj!! Ilyet többet ne csinálj, megijedtem nem tudtam,hogy itt vagy.
- Pedig itt vagyok, már egy ideje itt vagyok és te észre se veszel. Mi van a deszkáddal?
- Ja, bocsi nem figyeltem. Megvan. Miért?
- Meddig fogod még a kezedbe szorongatni?
- Öhmm... Ja.. Tényleg!- akkor esett le, hogy a kezembe van és nem a földön.

 Aztán meglátta őt, már épp integetni akart volna,de Imi maga felé fordítottam és megfogta a derekát és úgy csókolta. A deszkáik pedig nagyot csattanva a földre érkeztek. Akkor elhaladt mellettük és csak nevetve a fejét csóválta.

- Most ezt miért kellet? - taszította el magától Imit.
- Miért? Már az is baj, ha megcsókollak? Akkor ez is baj, azzal felkapta és elkezdett vele futni és közbe a nyakát csókolgatta.
- Tegyél le! - ordította. 
- Nem hallottad? Tegyél már le? - aztán amikor meglátta Krisztiánt akkor lerakta.

- Parancsára kisasszony.

 Épp amikor le akart volna lépni a földre valami elkapta a lábát és úgy akarta fel emelni,de nem vette észre az a valaki,hogy az úgy nem fog menni és egy másik valakinek be kellet segítenie.

Azok a valakik pedig Krisz és Imi voltak.

Pontosan pedig úgy történt, hogy Imi elkapta a lábát és elkezdte emelni, de már zuhant is ki a kezei közül és akkor jött Krisz és megfogta Rebekah.-t és az ölébe vette.
- Most már biztonságba vagy!- suttogta
- Tudom!. - suttogta vissza. De még mennyire tudom!
- És most leteszlek jó?

*bólintás*

- Krisz beszélhetnénk 4 szem közt?
- Persze! Gyere a falhoz.
- Tegnap kaptam egy levelet. Nem tudod ki küldte nekem?- enyhén célozva rá: Ugye te küldted! léccii! Akarom hallani.
- Levelet? Nem! Levelet nem szoktam küldeni senkinek. Mást nem kaptál?- nem akart szólni neki a virágról, mert tuti azt Imitől kapta.
- Nem, de biztos nem te küldted?
- Add, ide akkor megnézem hátha. - Azzal elővette és megmutatta.
- Sajnos nem,viszont az a valaki, aki küldte biztos beszélni akar veled!

És akkor jutott neki az eszébe az egész. Imi küldhette a levelet is és a rózsát is, mert ha nem Krisz akkor Imi. 8.-kor Imivel találkozott a szekrényél.

 

Október 05.Szerda

Ma reggel felkeltem és semmi késleltetés indultam is a suliba. Reggel szakadt az eső úgyhogy felszálltam a buszra. Amin ott ült Krisztián is. Beszélgettünk. Elkezdett Bebinek becézni és azt mondta te is becézz nyugodtan Kri.-nek,OK?

Leszálltak a buszról és még mindig beszélgettek.

- Bebi, gördeszkás vagy?
- Persze, kiskorom óta ehhez értek a legjobban meg az ...... nem fontos.
- Aztán ellőtte a híres mosolyát és eltűnt.

Akkor egy hang szólalt meg a háta mögül.

- Komolyan? Bebi? És te minek becézed őt? Arinak? Beszélnünk kell. Ma legyél a Parkban 4.-kor.
- Rendben. - és akkor ő rohant oda Imihez,mert látta,hogy olyan szomorú és megcsókolta. - Szeretlek! El kell nekem hinned!
- Elhinném. Rebekah hidd, el elhinném,de már nem tudom. - és eltaszította magától Rebit egy idő után, amikor már megjegyezte a csókját és ő is eltűnt.

4.-kor a parkban:

 - Szia!
- Szia! Mondd, miről szeretnél beszélgetni?
- Rólad, rólunk. Te gyere, itt egy kocsi üljünk rá és beszéljük meg jó?
- ühüm...
- Szóval tegnap gondolkoztam. Arra jutottan, hogy választásra bírlak. Én vagy ő?

- Imi! Ezt nem tudom... Tudod, ehhez idő kell. Nem tudom, mit akarok. Nem döntheted te el helyettem,mert mèg én sem tudom.
- Ő vagy én?
- Nem tudom!
- Ameddig nem döntesz, hogy ne legyen előnyöm.
- De ugye ő erről nem fog tudni?
- Ha te úgy szeretnéd, akkor nem.

Ezután odalépett hozzám és meg akart csókolni és én is hajoltam felé, de ő meglepően azt mondta:

-       Rebekah hidd én is szívesen csókolnálak akár egész nap is, de nem tehetem. Addig nem ameddig nem tudom biztosra, hogy engem szeretsz. És nem őt, vagy ami még rosszabb mindkettőnket szeretsz.

Elkísért haza és közben egész végig ott volt a keze ahol elérem akkor, ha úgy gondolom. Nem könnyítette meg a döntésem az tuti,mert nekem így is ott járt a keze és a szája a fejemben.

 

 

 

Október 06.csütörtök

Ez a nap furcsa érzésekkel töltött el. Sok mindenért. Reggel felvettem a ruhám, ami most farmer, hosszú újju pulcsi és eső kabát,sapit,fekete szivecskés harisnyám a (természetesen fekete) Conversemmel. És a deszkámat sajnos otthon kellet hagynom, mert szakadt az eső és a telómat is, mert csontra lemerült ezért az mp4.-mel mentem ki a nagyvilágba. Persze az egyetlen szórakoztatót is a könyvemet is, mert nem fért bele a táskámba és nem akartam, hogy elázzon. A suliba beérve megláttam Imit és már szaladtam is elé, hogy megcsókoljam és öleljem, de aztán megálltam előtte és eszembe jutott nem tehetem ezt, amíg nem döntöttem. Elsétáltam mellette és odaköszöntem halkan. Hangosra terveztem a köszönést, de csak ennyi jött a torkomból. Görcsben volt a gyomrom. Hiányzik az ölelése, a csókja. Hiányzik az érzés. Szerencsére ezt észre is vette és odahúzott magához.

- Még ide se köszönsz? Szia! - mondta és átölelt.
- Szia! Nem úgy volt, hogy ezt nem kéne?- Nee!! Én azt akartam mondani, hogy szeretlek,de még nem döntöttem.
- De! Bocsi!- azzal eltolt magától.

Azzal szótlanul könnycseppekkel a szememben elindultam a terem felé. Aztán a fülessel a fülemben sétáltam tovább. Fall Out Boy mindig megnyugtat. Lehajtott fejjel mentem, mert nem akartam látni senkit. Csak dönteni szerettem volna és tudni, hogy attól még Imivel barátok maradunk vagy Krisszel és soha nem tudja meg. Azzal az említett személyre kaptam fel a szemem, merthogy felemelte a felem és kihúzta az egyik fülhallgatómat aztán szépen lassan a másikat is és elkezdett beszélni is.

- Mi van veled Bebi? Ma te és Imi is tök szomorúak vagytok és nem is vagytok együtt. Ugye nem szakítottatok?
- Tulajdonképpen a helyzet bonyolultabb. Azt mondta vá...
- Vála mi?
- Nem mondhatom el. Sajnos. Nem tehetem.
- Megcsalt?
- Nem, nem erről van szó.
- Akkor te csaltad meg?
 - Nem! - üvöltöttem! Elég hangosan, mert egy pillanatra mindenki megállt és ránk nézett. Alig bírtam takarni a vörös fejemet. A tömeg rájött, hogy nincs bunyó ezért vissza is fordultak az eredeti beszélgetéseikbe. Egyedül Imi nézett távolról és Krisz aki addigra az arcomba üvöltött.

- REBEKAH!!!
- Ja, igen,bocs. Mit is mondtál?
- Azt mondtam!- Még mindig üvöltött.
- Mondtad? Nem üvöltötted? Most már hallak nem kell üvölteni.

Aztán rám nézett elkomorodtunk és óriási nevetésbe törtünk ki. Aztán az ablak felől ahonnan eddig csak az eső kopogása az ablakra hallatszott onnan most már dörgés és villám is jött.

- Jaj! - Rezzentem össze. Ne! Még ez is?

- Félsz a villámlástól?

Erre megint villámlott és megint összerezzentem.

- Na gyere! Aztán közelebb húzott maga mellé húzott és rárakta a kezét a vállamra.

A távolban hallottam, hogy valaki halkan suttog és aztán valami összereccsen.

Bementünk a terembe és elhúztuk a függönyöket. A tanárok a rossz idő miatt nem tanítottak, csak hagyták, hogy elfoglaljuk magunkat, de csendben. Ebből nem lett semmi. Az osztályba akkor jött be az osztályfőnökünk, hogy akinek van, kedve menjen le, mert röpiznek meg táncolnak a tornaterembe, hogy elűzzék a rossz hangulatot,ha a rossz időt nem is tudják. Az osztályból az összes lány le is ment, de nekem semmi kedvem nincs táncikálni vagy röpizni. Ezért ott maradtam a fiúk társaságában. Aztán Kriszt is elvitték padokat pakolni. Így egyedül maradtam a gondjaimmal +10 fiúval. Felültem egy padra és zenét hallgattam. Készült is rólam egy kép:

 

 

Október 07.Péntek

Tegnapi nagy zuhi után ma nagyon meleg lett és ezért most fel is vettem a piros-fekete felszerelésem.

Aztán elindultam napszemcsivel és gördeszkával a suliba. Beraktam a deszkámat a szekrénybe és megláttam Kriszt aki rám köszönt és már el is kezdtünk beszélgetni. Elmentem gyorsan mosdóba. Mire visszajöttem Imi és Krisz bunyóztak. Óriási tömeg állt köréjük, és ami közben átverekedtem magam a tömegen sikerült elkapnom pár beszélgetés foszlányt. Ilyeneket:  ,,Te kinek drukkolsz?"
,,Ezek nem Rebekah pasijai?" 
,, Akkor vele csalta meg az a dark a szőkét. Az emo ért hagyta el."

Szinte ezer évig tartott, de sikerült. Átverekedtem magam a tömegen. Megálltam előttük és csak néztem őket kb.2 másodpercig, hátha a jelenlétemben abbahagyják, de nem ezért közéjük álltam, de mivel még ez se hatott ezért elordítottam magam: ÁLLJATOK MÁR LEE! és ekkor mindenki arra az 1 másodpercre hallgatott. Amikor meg ők leálltak akkor susmorogva el is vonultak, mert nem volt többé bunyó. Akkor vettem csak észre az igazi bajt. Tele voltak sebekkel. Leültettem egymás mellé őket és hoztam vizes ruhát és elláttam őket. Iminek feldagadt az ajka és fel is repedt a lábából ömlött a vér és a kezét fájlalta. Krisznek pedig lila monokli került a szeme alá, a hasát fájlalta és fájt a lába, mert elvileg kiment neki (?). Az összes sérülést elláttam Krisz hasát hagytam utolsónak. Felhúzta a pulcsiját és akkor megláttam a hasát. Khmm... Hogy is mondjam?? Szerintem ez pontos meghatározás: megvan mind a 6 kockája. Km.... Enyhén sokkot és szívrohamot kaptam, de lazán kellet ellátnom. Egész napot kibírtam, hogy nem kérdeztem meg, miért tették ezt, de délután megkérdeztem. Csak kettesben. Imivel. Döntöttem és ezt közölnöm kellet vele. A beszélgetésünk:

- Döntöttél?
- Döntöttem.
- Hallgatlak
- Szóval nagyon sokáig gondolkoztam és arra jutottam, hogy jó lenne, ha mi ugyanúgy barátok maradnánk, mert én attól még téged is szeretlek, csak Kriszt jobban.
- Értem és gondoltam. - mondta elcsukló hangon és folytatta: - Én is szeretlek! És szeretni is foglak örökre, amíg élek ezt ne felejtsd, el bármikor visszajöhetsz hozzám, de ezt hadd tegyem meg. Legalább utoljára. Odajött és ajkaink érintették egymást aztán pedig gyors csókot nyomva a homlokomra elment.

 

Október 08.Szombat

Reggel, amikor felkeltem akkor vettem észre, hogy a párnám tiszta víz. Megnéztem a szám. Az tiszta volt, szóval nem vesztem meg. Nem lettem egy kutya, aki a nyálával mindent összevizez. Nem ez volt. A szememet is ellenőriztem a biztonság kedvéért. Na arra már nem mondhattam el,hogy ártatlan. Nedves volt és kiszáradt. Szóval sírtam. Gyakran fordul ez elő! Most is ez történt. Nem látszik rajtam, de kiakadtam az Imis szakításommal kapcsolatban. Szeretem Kriszt,de sajnos Imit. Mindkettőbe belezúgtam. Javíthatatlanul és őrülten. Imivel összejött a dolog, de közben érkezett meg Krisz is. Imi választásra bírt és én pedig Kriszt választottam nagy nehezen. Mondjuk, ha így valaki kívülről nézné, azt mondaná, őrült vagyok. Megértem. Szerintem is. A normál emberek: Ha valakinek van, 1 pasija akkor őt szereti, és ha megtetszik neki egy másik srác is. Akkor is őt szereti. Hisz annál  a srácnál volt esélye. A másiknál pedig lehet, hogy egy fikarcnyi esélyem sincs. Akikre mindenki más csúnyán néz: Van egy pasim, megtetszik egy másik? Akkor mindkettő egyszerre.... Na ne..... Ezek után elgondolkozva, egyszer csak kiugrottam az ágyamból és megfogtam a legfelső ruhám és felvettem. Aztán benyomtam a Demi Lovato-Let it go.-ját és feltettem a szokásos sminkem és mivel hét ágra sütött a nap fogtam a deszkám és elindultam deszkázni. Eldeszkáztam a csajokért és tartottunk egy ,,Majd Rebekah megtanít minket gördeszkázni'' napot,na a következő képek születtek:

 

 

 

Itt vagyok én, ahogy megmutatom, hogy is kéne ezt csinálni.

 

Itt van Daisy is akihez tökre illett a deszkára,kár,hogy nem tudja használni.

 

Itt van Kath ahogy.. Nem is tudom. A kép magáért beszél.

Itt van Kitty pihenve:

 

 És itt van Lisa aki bár eldöntötte nem száll be,jókat nevetett.

 

 

Október 09.Vasárnap

Reggel nem akartam felkelni ezért csak felvettem a ruhát és kisminkeltem magam is visszabújtam Tévézni. Átböngésztem az egészet,de semmi!  Néztem pár Mondj igent a ruhára és Tortakirályt aztán meguntam,ezért kikapcsoltam. Annyira unatkoztam, hogy elkezdtem tanulni. Aztán amikor már mindent megtanultam akkor bekapcsoltam a Laptopomat és megnéztem az Originalst és  a Vámpír Naplókat is, aztán felmentem facebookra. Ott láttam, hogy Krisz online van. Elkezdtünk beszélgetni, aztán áttértünk videokamerába és úgy beszélgettünk utána elmentem fürödni addig ő várt. Utána fél órával később ő ment el fürödni és én vártam. Beraktam Taylor Swifttől a You Belong With Me.-t és Taylorhoz hasonlóan én is elkezdtem énekelni és tombolni. Aztán vége lett az első számra és a We Are Never Ever Getting Back Together és lefeküdtem a földre és ott feküdtünk amikor pedig a tombolós résznél az ágyra dobtam magam ott láttam Krisz fejét a monitoron és nevetett. 

- Ne már!! Mióta figyelsz?
- Az első szám közepe óta.
- És legalább jót szórakoztál?
- Aha. - nyögte ki a nevetéssel küszködve, aztán neki dobtam egy párnát, ami következtében a laptop hátrazuhant.
- Folytasd!  - folytatta
- Hogy jót röhögj? Na, nem! Már így tökre ciki a szitu, kihagyom a folytatást jó?
- De, komolyan! Folytasd! Lécci. - mondta ezt tök cuki könyörgő cuki szemekkel.
- Áh... Hadjuk!
- Jó. Akkor várj, mert átötözök.
-  Okés. Azzal átraktam őt az íróasztalra és elkezdte levenni a pólóját.
- Őszintén, nem gondoltam volna,hogy itt öltözik át. - mondani akartam, de nem ment, mert addigra már levette a pulcsiját és ott virított fél pucéran. A látvány következményében hátra estem a székkel! Tényleg! Komolyan! Ott feküdtem a földön, hasamon a székkel és úgy nevettünk. Felületem és még mindig ott volt és nézett így:

Egy ideje csak engem nézett és én meg olvastam és amikor felpillantottam a monitorra megnézni nem lépett - e le. Akkor vettem észre, hogy nem lépett le. Sőt: Most így nézett:

Na ne! És gyorsan lefotóztam... 

- Nem unatkozol?
- Nem, érdekes látvány vagy.
- Érdekes látvány engem látni?
- Hát igen! Ahogy 3 percenként lapozol, 6 percenként iszol és eszel és birizgálod,igen érdekes látványt nyújt.
- Nem akarsz inkább beszélgetni?
- Nem. Jó nekem így...
- Jó neked engem bámulni?
- Aha kimondottan érdekes látványt nyújtasz Bebi.
- Hát jó.-és olvastam tovább.

Eltelhett vagy fél óra amikor újra ránéztem a monitorra. Meglepetésemre még mindig ott ült. Illetve áltt a következő helyzetben:

 

- Nem vagy álmos? –kérdeztem
- Nem. Én kb. fél 2.-kor szoktam lefeküdni,de ha álmos vagy akkor nyugodtan menj.

- Akkor megyek jó? Szia, Jó éjt!- intettem és megnéztem az időt és Háromnegyedegy volt. Kikapcsoltam a gépem és aludni tértem Brumival aki kezdetek óta a macim. Az én kék macim.

Sokat gondolkoztam a mai napon is és a döntésen is aztán eszembe jutottak a ma történtek:

Esett az eső, villámlott, dörgött,ezért mindkettőnknél le voltak húzva a redőnyök, és amikor összerezzentem ő megnyugtatott. Sokat gondolkoztam rajta, hogy jól döntöttem-e. És rájöttem. Igen. Jól döntöttem. Ő kell nekem.

Október 10. Hétfő

Reggel felvettem a ruhám, feltettem a szokásos sminkem  és elindultam deszkával a suliba. Indultam is volna megint berakni Imi szekrényébe a deszkám és csókkal-öleléssel köszönteni,de ez három ok miatt hiúsult meg. Először is: Amióta szakítottunk az óta nem rakhatom oda a deszkám és mivel nem őt választottam ezért még szóba sem állt velem és szúró pillantásokat vetett Krisz felé is. Aki minderről semmit sem tudott. Semmit! Még a szakítást sem. Másodszor is: Még csak a suli előtt álltak. És harmadjára: Imi mással volt elfoglalva. Ott állt az egyik kocsinál és egy csajjal beszélgetett. Bár szakítottunk és ezt neki szabadott, sőt kellet is mégis olyan érzés volt látni, mintha egy kardot szúrtak volna át a hasamon. Nem azt mondom, hogy maradjon örökre egyedül. De ilyen hamar túltette magát rajtam?Na, jó. Oké. Én is rögtön beszélgettem más sráccal, de az más. Hiszen miattam szakítottunk. Igen. Ezt beismerem és fáj is. Megláttam Kriszt a folyosón és odajött és köszönt.

- Szia!
- Szia!- nyújtózkodtam, hátha érti a célzást és átölel.

De nem. Soha nem ölel meg. Négy fárasztó óra után indultunk le a táncterembe. Eddig nem volt tánc. Most lesz az első.

A táncterembe érve tornasorban felsorakoztunk egymás előtt fiúk és lányok. Aztán a tanár kijelentette, hogy a keringőt tanuljuk először és, hogy a fiúk álljanak, hátrább a lányok kezdenek. Aztán megmutatta, hogy kell lépnünk és a fiúknak is. Aztán elkezdtük gyakorolni a tánclépéseket a párunkkal. Nekem Krisz volt az. Táncoltunk, táncoltunk. Mindketten tök bénán, mert se ő, se én nem tudunk táncolni szóval elvoltunk. Aztán pár cseréltünk egy párszor. Közben hozzá vettünk mindig egy lépést. Aztán már mindenki tudott mindent és közölte a tanár, hogy párcsere és most már zenére táncoljuk a Bécsi Keringőt indulóval. De kicsöngettek. Szerencse,hogy dupla táncunk volt ezért a tanár elkísért minket ruhát nézni és mindenkinek fel kellet vennie egy fehér esküvői ruhához hasonló ruhát és becsöngettek. Felvettük a ruhánkat és visszamentünk a terembe. Ott a fiúkon szmoking volt és rajtunk ez a ruha és párcsere után megállt előttem Imi, Krisz előtt meg Imi,,csaja.''

Így táncoltuk le az egészet Cristina Perritől a Thousand Years-re, nem úgy, mint elterveztem.

 

Október 11. Kedd

Tegnap este 39 fokos lázzal feküdtem le, szóval ma már nem is mentem suliba. Nem is szerettem volna menni a tegnap történtek miatt. Nem azt mondom, hogy elősegítettem a betegségemet vagy tettetem ilyesmi, nem.
Csupán arról van szó, hogy örülök a betegségemnek, mert így legalább nem kell látnom őt. Tegnap borzasztó érzés volt a táncóra, jó érzés is meg nem is. Krisszel csak egy rövid párcseréig táncoltam. A végén, amikor már szinte élesbe ment nem ő volt velem. És ő boldog volt. Nem velem. Egy másik lánnyal, akivel táncolt. Hangosokat nevettek egyszer-egyszer én meg megkaptam azt, akit nem vártam. Krisz ott nevetett én meg az ex barátommal táncikáltam aki ráadásul ki nem állhat. Nem beszélgettünk sokat, de azért váltottunk egy-két szót. Megkérdezte, hogy boldog vagyok-e? Én meg mondtam, hogy igen. Ő erre pedig: 
- Akkor jó. Tudod...- kezdte elcsukló hangom. Vett egy mély levegőt, amiért azt a mondatot nem is hallottam, amit épp Cristina Perry énekelt. 
- A lényeg az, hogy boldog legyél. Velem vagy nélkülem, de boldog. - Látszott rajta, hogy ezt is gondolja, de legbelül nem. Az igaz, hogy azt akarta,hogy boldog legyek,de úgy akarta,hogy vele legyek boldog. Aztán Cristina Perry elénekelte az utolsó sort, ami a I love you for a Thousand years! Imi homlokon csókolt aztán tovább adott a következő táncpáromnak, aki meglepetésemre nem más volt, mint... Boldi. Elkezdtünk táncolni és elkezdett kérdezősködni.
- Mi van a szerelmes párral?
- Az, hogy többé nincs gerlepár.
 - Nincs? Hogy hogy? Megcsalt? 
- Nem!- nem értem miért hiszi mindenki azt, hogy megcsalt.
- Hát akkor mi történt?
- Az úgy történt..- kezdtem neki a saját fejem által kitalált mese szövegnek.
- Hogy eredetileg is azért kezdtünk el járni, hogy valakit féltékennyé tegyen,most már észrevette és ennyi. Szakítottunk.
- Úhh.. De durva...- röhögte el magát és már tovább is állt. És kikötött előttem Krisz. Mindenki visszaért párjához és az órának vége lett és mentünk levenni a ruhánkat,hogy felvehessük azt amibe jöttünk és menjünk útjukra. Vagyis haza. És most itt vagyok. Betegen,otthon az ágyba,hang nélkül, és mint egy idegroncs naplót írok amit persze most elég nehéz,mert a szemem tiszta könny,nem különb a könyv.
Az idő most viharos, szomorkás és borús. Az óra lassan ketyeg, alig mozog. Nem akarja elérni a 6 órát, nagyon nem. Pedig annyi az idő. Mint egy csiga felcsúszok facebookra várva hátha valaki feljön, aki hajlandó velem szóba állni. A nagy unatkozásban hoztam egy könyvet és elkezdtem olvasni. Közben elpityeregtem egy párszor. Aztán villogni kezdett a képernyő miszerint valaki hív. Nem láttam csak elmosódott betűket. Utána megjelent Krisz feje a képernyőn, aki pedig kérdően nézett rám. Én meg szinte ösztönösen a torkomra mutattam.
- Nem tudsz beszélni mi, picuri?
- Ühüm....
- Akkor gyógyulj, mert így nincs kin röhögnöm
- Ó igazán kösssz - írtam-, de attól még ütni tudok!
- Szóval a rossz humorérzéked nem betegedett meg?
- Ha-ha.. Nem...
- Itt a lecke-és akkor egy tonnányi lecke ott virított a képernyőn.
- Hát ha nem haragszol akkor megyek is meg is csinálom.
- Nem baj, de hova mész?
- Mondom! Tanulni!
- És itt miért nem jó?
- Itt? 
- Aha. Én is itt tanulok. Tanuljuk együtt, ha valamit nem tudsz, akkor kérdezz jó.
Már ott ültünk egy órája a gép előtt és már teljesen meg is feledkeztem róla, hogy be van kapcsolva a gép és fürdés után törölközőbe burkolózva be is sétáltam. Aztán levetettem a türcsit és elkezdtem felvenni a pizsim. Először a gatyám. Aztán a pólóm. Krisz ritkán rám pillantott, de csak az arcomat nézte. Ügyelt a szemére, hogy nehogy lejjebb csússzon akár egy centit is. Aztán kikapcsoltam a gépet és lefeküdtem aludni, teljesen megfeledkezve a ma történtektől.

Október 12. Szerda

Reggel, amikor felkeltem jobban éreztem magam és mama is azt mondta, hogy ha 2 óra múlva is ennyire jól leszek, akkor elmehet egyet deszkázni és holnap már mehetek is suliba. Azt a két órát át tanultam és még mindig jól voltam és elindultam gördeszkázni. A gördeszka pálya felé vettem az irányt, lassan haladtam élvezve a friss levegőt és azt, hogy a szél belekap a hajamba. Elgondolkoztam a mostanában történteken, de mint mindig most sem jutottam előre sokkal. Odáig eljutottam, hogy szeretem mindkettőt, de az, hogy dönteni, na, az még most is kétes. Imi mellet döntenék,mert ha azt mondják álom pasi,nagy ő akkor nekem egyből az ő képe ugrik be és az,hogy átöleli hátulról  a derekam és a fülembe suttogja halkan azt amit nem akarja,hogy mások meghalják. De hiába. Ez mind hiába. Tudják. Aztán megfordít, és a számra leheli a szerelmetes csókját, de még mielőtt ajkuk összeérne, megjelenik a képbe egy nevető arc, akit homályosan látok és azt mondja: Gyere Bebi! Ő már nem törődik veled! De ez nem történhet meg, mert ő még nem is tud arról, hogy én meg Imi szakítottunk. A másik ok, hogy ez hazugság. Imi törődik velem, hisz szeret, vagyis még a múltkor szeretett, de ez még az előtt volt, hogy összetörtem a szívét. Azt mondta, neki csak az a lényeg, hogy én boldog legyek, és ha boldog vagyok, akkor elfogadja a döntésem. Vagy mégsem? Lehet, hogy ezt mind csak azért mondja, hogy könnyebben felejtsem el, mert látja rajtam, hogy megrázott. De valójában ki tudja? Lehet,hogy van egy harmadik variáció is ami megmagyarázza  a viselkedését, lehet,hogy van csak én nem jöttem rá. Ezeket gondolkozva indultam el egy emelkedőn. Az időt, már régóta nem néztem. Aztán egyszer csak csatt! Éreztem, ahogyan hátra esek és éreztem a lebegést, ami bár csak pár pillanatig tartott, olyan érzés volt, mintha repülnék. Aztán éreztem a padlót, érintettem. A kezem lassan a fejemhez emeltem és megállapítottam, hogy ömlik belőle a vér és aztán pedig semmire nem emlékszem. Az agyam lepergette előttem az életem és vége. Mindeznek vége. Láttam, ahogy anyám szül és utána a kezébe véve mosolyog a család rajtam. Láttam azt, ahogyan kislányként egy kisfiúval sétáltam. Láttam magam teljesen vizesen. Boldogan és szomorúan. Játszva és nevetve vagy mindezt felváltva. Aztán következett az amikor Frederik megbántott aztán az Imis csók a papás kórház és Imi karjaiban Krisz meglátása. És aztán Imi csókja a homlokomra. És ebben  a pillanatban mindent elhomályosult és a karom lassan visszatalált a testem mellé és akkor egy fehér fényt pillantottam meg. Szóval ilyen érzés a halál? Ez nem is fáj! Jééé.. Ez kellemes. Aztán átengedtem magam az érzésnek.

Oldal: 21.-30.részig
Egy lány története és csajos oldal - © 2008 - 2024 - girls-life.hupont.hu

Az, hogy weboldal ingyen annyit jelent, hogy minden ingyenes és korlátlan: weboldal ingyen.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat